napjaim...életem...

Szép jó napot!

Sajnálom hogy hanyagoltam a blogot, nem akaródzott jönni az ihlet. Most megjött.

Hol is kezdjem? Röviden: leérettségiztem, pörgősen sok programmal, bulival, pihenéssel telt a nyár, majd a nyár legvégén beköltöztem új lakóhelyemre, egy soproni kollégiumba. A BPK-ra járok jelenleg, sok új érdekes (és kevésbé érdekes) embert ismerhettem meg, többé kevésbé szeretem is őket :) Sok a tanulni való, a buli, legalábbis a lehetőse :)

Nyár végefelé egy rendezvényen megismerkedtem egy nagyon rendes emberrel, jelenleg is találkozunk néha és lassacskán mondhatni hogy komoly kapcsolat alakulgat közöttünk. Még mondjuk a kezdeti fázisban van és ritkán találkozunk sajnos :( de nem 2 km-re van tőlem sajnos, és elég sokat dolgozik. Megértem de azért hiányzik. :( Nagyon...

Röviden ennyit, megpróbálok többször jelentkezni :)

Sziasztok!

Régen írtam. Ballagásom előtti napon. Már több mint egy hete. Van mit mesélni. :)

A ballagás szép volt, sok virággal, okossággal és fényképezéssel. Az utóbbit nem szeretem nagyon. :( Másnap úgy keltem fel, hogy utolsó lehetősélgem van valamit készülni még az érettségire, így kitöltöttem 1-2 magyar írásbelit az előző évekből. Vasárnap nagyrészt pihentem, mégis másnap majdnem lekéstem a buszom, ami nem lett volna vicces. Az érettségik jól sikerültek, a magyar meg a töri szerintem úgy 4-es, a matek meg az angol talán 5-ös. Mára úgy tűnik, mintha a régmúltban érettségiztem volna, pedig az info és a szóbelik még hátra vannak. Ma is töri tételeket dolgoztam ki, pihenés képpen jöttem fel kicsit irogatni. Nem tudom még mit írhatnék, úgyhogy nyugodtan írjatok hozzászólásokat, vagy írjatok mail-t akár. (Már ha valaki olvassa egyáltalán a hülyeségeimet XD )

Sziasztok!

Hát most éppen lazulok egy picit a nagy hajtásban, mert holnap ballagás. Várom-e? Kicsit. Várom, mert végre vége a sulinak. De nem várom, mert ez azt jelenti, hogy jön az érettségi. Kicsit azért félek. Nem erősségem a magyar, de a többiek azt mondták, hogy egyik érettségi sem olyan nehéz mint amilyennek hiszik az emberek. Én azért félek. De csak egy kicsit.

Itthon meg megy a nagy készülődés-takarítás, mert itthon lesz állófogadás, nem étterembe megyünk. Végre egy hónap után újra találkozom anyuval. :) Hiányzik nagyon. Meg a tesókáimmal is találkozom. :) Erre jó a ballagás, összehozza a családot.

A napokban voltunk szerenádozni. Hát érdekes szervezetlen egyveleg volt, de ez a jellemző ránk, azért akikhez eljutottunk, örültek hogy kornyikáltunk nekik. Volt aki meg is hatódott. Nem tudom. A két barátnőmön kívül nem fog hiányozni az osztályom, mert iszonyítosan rossz az osztályközösségünk, valahogy mindig kifogom az ilyeneket. Ez az én formám.

Éppen most égettem meg az ujjam, úgyhogy most fáj. :( De hát a sütésnek is vannak veszélyei. :) De legalább finom lett. :)

A család meg kavarog, senki nem törőfik velem, aminek szintén megvannak az előnyei és hátányai. Nem sorolnám fel, erről is csak annyit, hogy a hátrányok vannak többségben. :( Majd az írásbelik után jó lesz, egy hétre elmegyek anyuhoz, és kipihenem magam, találkozom barátaimmal, és persze tanulok szóbelikre 1000-rel. Csak legyek már túl rajta. Ahogy egy ismerősöm mondta, felgyorsítanám az időt miközben megállítom. Csak hogy sűrűn találkozzak a barátaimmal, mégis hogy túl legyek ezeken az érettségiken.

Mára ennyi, majd jelentkezem ha tudok. ;) Az email-eket meg várom szeretettel. ;)

Sziasztok!

Pénteken voltam alkalmassági vizsgán, és sikerült, szóval a 'B' terv még nem bukott meg. Egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik rajtam a 'B' terv iránt ami engem meglep ha másokat nem is. A tanulással szörnyen állok, de még szerencsére van egy hetem. Jut is eszembe, hétfőn és szerdán szerenádozunk (mint minden rendes végzős osztály) de nálunk még ez is 'szerencse-ha-túléljük' kategóriájú, ugyanis egy tehetséges osztálytársnőm szerint gáz ha nem tudunk énekelni. Szerintem meg az a gáz, ha valaki azt hiszi hogy mindenki olyan jól tud énekelni mint ő. Mellesleg nem hogy nem gáz hogy nem tudunk énekelni, a szöveg ott lesz a kezünkben, de a végére már úgyis tudni fogjuk a dalokat.

Az alkalmassági meg kész röhej volt. Sokkal könnyebb volt mint ahogy azt beállították. A népdalt végig se kellett énekelni, a szöveg amit fel kellett olvasni nos tök egyszerű volt, és azt sem kellett végig olvasni, a tesi meg...ki nem tud előre-hátra 1-1 bukfencet megcsinálni? Chh. Ez van...De a vonatot hazafelé legalább épphogy lekéstem, úgyhogy egy órát ott ültem Sopron várójában. Remek. És nemhogy ugyanakkor értem haza mint ha suliba lettem volna, de legalább 1 órával kelhettem korábban, szóval elég fáradt voltam estére. Haha. Már délután alig bírtam nyitva tartani a szemem. De hát fél 10-ig aludtam ma, és még így is hulla vagyok. A kezem bizonyára beverhettem valahova, mert nagyon fáj akármit csinálok, de legalább nem a jobbat (jobbkezes vagyok). Ez egy pozitívum.

Hogy egy kicsit többet tudjatok rólam és családomról, egy pár újabb info: 5 tesóm van 8nem mind vérszerinti) mert apu újraházasodott. közülük a bátyámat (vérszerinti) és a kishugomat (féltesó) szeretem a legjobban. Érthető, mert bátyámmal jól kijövünk, egy 5 éves kislányt meg aki szeret hogy ne tudnék én is szeretni?! Azon kívül édesanyám az ország másik felében él, és nagyon ritkán látom. De arra gondoltam hogy ha mégsem vennének fel sehova, akkor leköltözöm hozzá, elvégzek egy OKJ-s képzést mondjuk még nem tudom miből Szegeden és ott maradok nála míg nem lesz elég pénzem legalább albérletre ha saját lakásra nem is.

Tehát így alakul az életem mostanság.

Továbbra is várom a hozzászólásokat, emaileket. :)

Puszi

Sziasztok!

Először is bocsi hogy félbe maradt előző bejegyzésem, de félbeszakítottak és nem tudtam befejezni. Ennek részletesebb okát majd később elmondom, most a szó a mai és az elmúlt néhány nap eseményeié.

Első sorban-csak hogy tisztában legyetek a körülményekkel-én egy 18 éves lány vagyok, többé kevésbé bonyolult családi háttérrel aki épp a tovább tanulása miatt aggódik.

A napokban voltam nyelvvizsgázni, a szóbeli holnap lesz, és nem érzem úgy hogy meglesz, ami azt jelenti hogy nagyjából a fele a tovább tanulási terveimnek ugrott. 'B' tervnek még mindig ott az óvó néni képző, de nem ez lett volna elsődleges célom. Első helyen a BGF-et jelöltem meg, az lenne a vágyam, de most hogy a nyelvvizsgám nem biztos hogy meglesz, így az sem biztos hogy felvesznek oda. azért remélem, mert felsőfokú szakképzést is megjelöltem, és remélem hogy oda mindenképp felvesznek. Ne haragudjatok, hogy így mindent rátok fogok zúdítani az életemből, de mivel a szüleim elváltak, és anyukám messze lakik, apuval meg nem lehet normálisan beszélgetni, ezért kénytelen vagyok leírni amit elmondanék másnak. Szóval számomra elég nehéz az életem, tudjátok ez az "engem-senki-nem-ért-meg" érzés már uralkodik rajtam egy ideje. Néha azért rájövök, hogy vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben élők is, így aztán összeszedem magam és viszonylag normális ember képét tudom kelteni.

Mostanábar ráadásul még jobban szét vagyok esve mint általában, talán ennek is köszönhető a nyelvvizsga eredményem, és hogy szinte minden iratomat elhagytam. Máig nem értem hogy lehettem ekkora szerencsétlen. A jogsim most januárban kaptam kézhez, erre elhagyom. Hihetetlen vagyok. Még szerencse hogy öcsém ezt a "minden-iratot-elhagyok" produkciót már többször bemutatta, így a szüleim nem borultak ki annyira mint én. De komolyan még sose borultam ki ennyire. egy rakás szerencsétlenség vagyok, de már megbarátkoztam a gondolattal. Amúgy az életem most leginkább a tanulásról szól, mert nemsokára itt az érettségi, és azért azt nem szeretném hogy ha rosszul sikerülne. Elég hogy buktam a nyelvvizsgámat. Bár olyan magyar tanárral mint a mienk, kész csoda ha nem bukok meg. Sose volt erősségem a magyar, inkább a tesi, de hát kötelező. Mit tegyek? Ez van.

Mára legyen elég ennyi, később jelentkezem. Aki megkeresne: magassy.zs@gmail.com Várom az emaileket ;)